Egyedül. Holnap azért elugrom 1órára a másfél éve nem látott apámhoz, akinek az érzelmi intelligenciája megközelíti egy 17évesét. Idén karácsonyra ez a felismerés az ajándékom: a szüleim nem nőttek fel a mai napig, mert nem volt rá szükségük, ezért gyerekként neveltek engem is, már amikor nem kényszerítették rám, hogy én legyek a felnőtt helyettük. Lettem ilyen hülye magára hagyott valaki, aki igazán senkihez sem tud vagy akar tartozni. Aki sehol sem igazán találja a helyét, pedig esküszöm most jobban érzem magam mint az utóbbi években bármikor. Kevesebb a kérdés. A válaszokat utálom, de legalább már vannak, csak el kell fogadni őket. Ezt meg 2019-re hagyom.
hogy mindenféle házasságra, párkapcsolatra hoz mintát. Egy órán belül 10et is. A mai kedvencem a férj volt, akinek csak annyit mondott a felesége:”ugye, hogyha a vállfán látod azt mondtad volna, hogy nagymamás, de így meg nem iiiisss?!” Ekkor picit meg is pordult az alkoholtól kivörösödött orrú férj előtt, aki némán támasztotta tovább a kezében szorongatott, földönhúzós nejlonszatyrot, tele ruhákkal.
